Néhány évvel később, mikor már megoldódni látszódott minden probléma, a Syrius nevű bolygón egy addig ismeretlen vírusos fertőzést kaptak el az áttelepített emberek. Ez a kór gyökeresen megváltoztatta az emberi DNS láncot. Ellenszer nem létezett rá, és a lakosok túlnyomó többsége a vírus hordozójává vált. Azok, akik nem fertőződtek meg, megpróbáltak erejükhöz mérten védekezni a kór ellen, de az olyan borzasztó iramban terjedt, hogy halvány esélyük sem volt megfékezni. Az egész emberiségnek össze kellett fognia, hogy kiírtsák a létrejött mutáns fajt. Robotokat fejlesztettek ki, melyek majdnem teljes egészében olyanok voltak, mint maga az ember. Ezeknek a robotoknak nem volt szükségük külső irányításra, mert saját inteligenciával rendelkeztek. Eközben a mutáns faj más bolygókra is áttelepült. Az emberiségnek fennmaradása érdekében sürgősen lépnie kellett, ezért az újfajta robotokat elküldték a mutánsok elleni harcba. Ahogy múlt az idő, a robotok egyre hatékonyabban harcoltak, de fordult a kocka. A mutánsoknak sikerült néhány robotot fogságba ejteni és átprogramozni. Céljuk az volt, hogy a robotokat az emberiség ellen fordítsák, de a siker nem volt teljes. Új szövetségeseiket ugyanis olyan mesterséges inteligenciával látták el, amelynek segítségével saját magukat tudták tovább fejleszteni, és ez a tulajdonság nemcsak az emberiségnek, hanem a mutáns fajnak is ártott. Az emberek rájöttek a mutánsok tettére, és azonnali hatállyal leállították a robotok gyártását, hogy azok ne tudjanak még több kárt okozni. Ezen felül kifejlesztettek egy olyan pajzsot, amely egy ideig hatékonyan védte őket a rájuk veszélyt jelentő robotok ellen. A fenyegetés eközben egyre csak nőtt. A robotok kolóniája önálló életet kezdett élni. Ennek következtében már mind a három civilizáció hadban állt egymással. Kialakultak azonban kisebb olyan kolóniák is, amelyek szinte mind a három faj jellemzőit örökölték. Mára már nagyon vegyesek a civilizációk a világegyetemben, de a harcnak soha nincs vége...